A partnerség emeli új szintre a támogatást

A MagNet Magyar Közösségi Bank jelentős segítséget nyújtott a Civilek Új Alapon koalíciónak, támogatták a civil finanszírozási rendszer reformját célul kitűző kezdeményezést. Bár a civil szektor kiemelt célcsoport a pénzintézet számára, és rendszeresen támogatják a nonprofit szervezeteket, az együttműködés formája számukra is újszerű volt. Ennek apropóján a részvételi programok fontosságáról beszélgettünk Barna Erikával, a MagNet Társadalmi Hatás és Közösségi Kapcsolat Terület fenntarthatósági és ESG projektfelelősével, és Kökény Dalma projektvezetővel, a Közösségi Adományozási Program vezetőjével, akik facilitátorként, illetve megfigyelőként személyesen is részt vesznek a négy napos közösségi gyűlés folyamatában.

Mester Zoltán: Közösségi bankként a civil szervezetek kiemelt célcsoport számotokra, és ti magatok személy szerint is évtizedes civil múlttal rendelkeztek. De ettől még nem lesz egyértelmű, hogy támogassatok egy olyan folyamatot, aminek hagyományos értelemben vett eredménye nem látható előre. Miért döntöttetek a rendkívüli támogatás mellett?

Barna Erika: Elég sok tapasztalatunk van a nonprofit és forprofit működés kapcsán ahhoz, hogy nagyon fontosnak tartsuk: amennyire következetes vagy a támogatásban, legalább annyira próbálj meg rugalmas is lenni. Így lehetőséged van olyan váratlan szükséghelyzetekre reagálni, ahol valódi változást érhetsz el. Számunkra is fontos támogatóként megjelenni egy, az állami támogatások szakpolitikájának formálását célul kitűző folyamatban. A Civilek Új Alapon koalíció tevékenysége alapjaiban érinti a civil szektort, mi pedig nem alaptalanul pályázunk arra a címre, hogy mi vagyunk a „civilek bankja”. 

Fontos időszakban jött a megkeresés a koalíció részéről, és a jelentőségét pontosan átéreztük mi is. Egy olyan forma elterjedését támogathatjuk módszertanilag, ami korábban elmaradt, és ami komoly hiány a demokratikus, közösségi berendezkedés és diskurzusok területén. Lehet, hogy a kormányzat másfajta stratégiát fog elfogadni, de mi a folyamat értékét ismertük fel: azt, hogy ebben ennyien részt vesznek, és hogy a civil szakma ennyire proaktívan és érdekérvényesítően áll bele a munkába.

MZ: Miben jelent ez a folyamat most újdonságot a MagNet Bank szempontjából?

BE: Közösségi bankként minket minden olyan folyamat és eszköz érdekel, ami a közösség mozgósításáról, a közösség bevonásáról, a közösséggel való közös tudás létrehozásról és tapasztalatcseréről szól. Az úgynevezett értékalapú bankoknak, ahova a MagNet is tartozik, alapelvárás ez a fajta célcsoport-bevonás, megkérdezés, döntéssel való felruházás, az, hogy ez valahogy tetten érhető, kimutatható legyen, és a banknak valós hatása legyen ennek az ösztönzésében. De a kötelezettségvállalás mellett hiszünk is ebben. Nemcsak a klasszikus módszereket használjuk, mint például a közvélemény-kutatás, hogy felmérjük az emberek az igényeit, hanem keressük az újszerűnek számító módszereket is. Ezek segítségével olyan dolgok is felszínre kerülhetnek, amelyek a hagyományos módszerekben nem feltétlenül. Ha megtanuljuk például a közösségi tervezési módszert, akkor azt reméljük, hogy ezt a bank egyéb területein:külső vagy belső területeken egyformán hasznosítani tudjuk.

Kökény Dalma: Az egy jó alap, ha egy szervezet, cég, ami éppenséggel egy pénzintézet, egy bank – az alapértékeit és az alapműködését tekintve nyitott az ilyen támogatási formára. A bankszektorban kifejezetten kemény szabályok keretezik a működést, de ez nem zárja ki, hogy a közösségi bevonás minél több területen megjelenjen. A szervezeti szintű belső döntések, a munkatársak bevonása során például kifejezetten hasznos lehet. És érdemes elgondolkodni azon is, hogy mekkora fantázia van abban, hogy az ügyfelekkel valósítunk meg közösségi programokat. Erre már vannak gyakorlati példáink, például a Közösségi Adományozási Program vagy a Segítő Bankkártya Program, de az ilyen együttműködéseken keresztül tovább tudnak tágulni ezek a szempontok és lehetőségek.

MZ: A civil szektor nehéz helyzetben van, a finanszírozási nehézségek ezek közül az egyik, a donorszervezetek szerepe és felelőssége nagy abban, hogy mi történik a támogatáspolitikában. 

BE: A mi területünk kifejezetten ezzel foglalkozik. A MagNet akár a Közösségi Adományozási Program keretében, akár más támogatási formát választva szereti tudni, hogy éppen milyen mozgások vannak, milyen támogatási formák jellemzőek most akár állami, akár önkormányzati szinteken, akár nemzetközi források tekintetében. Ott voltunk a Norvég Alap tájékoztatóján, nem mint pályázó, hanem mert a velünk kapcsolatban álló civilek közül nagyon sokan pályáznak. Fontosnak tartjuk, hogy a különböző pályázati rendszerek ne egymástól függetlenül, egymásról nem tudva működjenek, mert akkor a mi szerepünk is sokkal nehezebben lenne behatárolható vagy megkérdőjelezhetővé válna. 

MZ: A közösségi gyűlésen egyik eredménye lesz, hogy kapunk egy remélhetőleg minél pontosabb képet arról, mire van szüksége a civil szektornak. Ti hogyan látjátok most a támogatáspolitika szereplőit? 

KD: Szerintem ugyanúgy benne van a támogatott szervezetek attitűdje, profizmusa, hozzáállása ahhoz, hogy mit gondolnak a saját munkájukról, annak értékéről, mérhetőségéről, támogatásáról. Az ideális az lenne, ha a támogatott meg a támogató valójában partnerségre lépnek egymással egy közös ügy érdekében. De ez a gondolkodás szerintem kevésbé jellemző Magyarországon. Egy partnerség több ráfordítást kíván időben, emberi erőforrásban, szakértelemben, miközben minden szereplő erőforráshiányos. 

A támogató felől is igaz, hogy a partnerség több energiát igényel. A felelős támogatás több annál, hogy kiadok egy támogatást, és majd néhány hónap múlva elvárok egy beszámolót, amit bele tudok illeszteni egy vállalati szintű, nagyobb jelentésbe. Szerintem egy sokkal átfogóbb gondolkodásmódra van szükség, ami társadalmi szinten üzen valamit arról, miben élünk: mindegy, melyik szektor felől érkezünk, az ügyeink közösek. A kérdés az, hogy ki milyen erőfeszítéssel, szakértelemmel akar beszállni a közös ügyeinkről való gondolkodásba és a cselekvésbe.

Egyébként a részvételiség olyan elem, ami nélkül nincs demokrácia. A kérdés az, hogyan viszonyulunk ehhez, és az üzleti szereplőkkel együtt hogyan építünk erre. Összességében és javuló tendenciát látok ebben, már csak azért is, mert nagyon sok olyan civil szervezet van, amelyik már a megalakulása óta erősen épít például a vállalatok bevonására. 

BE: Arra lehet hatással egy ilyen folyamat, hogy rugalmasabb legyen a támogatási rendszer a vállalati oldalon. Miközben mindenki alakítsa csak ki a saját szisztémáját, és legyen stratégikus a támogatás, közben legyen mindig rés, legyen alternatíva és hely a rugalmasságnak. Szeretnék abban hinni, hogy többen belátják majd: működésre is kell támogatást adni, nem kizárólag a projektekre. Természetesen a projektnél szerencsés esetben szebben kimutatható az eredményesség vagy a hatás, de a működés és a kiszámíthatóság, hogy a civil szervezet megbízhatóan fenn tudja tartani az alaptevékenységét, sokkal fontosabb.

MZ: Mit gondoltok arról, mi az a változás, amit a civil szervezetek megtehetnek?

KD: Szükséges az attitűdváltás: nem támogatót keresek, hanem partnereket az egész működésemhez. Ez teljesen más hozzáállás, mint amikor valakitől csak távolról kérünk támogatást. Sok civil szervezet eljutott már arra a szintre, ahol a stratégiaalkotás, a tudatos szervezés, a fenntarthatóság és a tervezhetőség jelen van a működésben. Ez az a szint, ahonnan el lehet kezdeni a gondolkodást, hiszen a küldetés köré szervezett munka tudatosan zajlik.

Még mindig sokszor azt érzem a civil szektorban, hogy próbálunk mindenkit „szőnyegbombázni” mindenféle ötlettel, hátha valami bejön. A partnerségépítés viszont pontosan arról szól, hogy célirányosan tudom, mit szeretnék csinálni, és felmérem, ki tud velem partnerségre lépni, mert az ő portfóliójában is szerepel az adott ügy.

Amikor például a MagNetet megkeresi egy szervezet azzal, hogy közösségi kezdeményezést szeretne létrehozni, ráadásul olyan célcsoportra szabva, amely a banknak is kiemelt, az előre láthatóan egy jó illeszkedés. Ezt az előkészítő munkát sokan kispórolják az együttműködésekből, pedig mindennek az az alapja, hogy a szervezet pontosan definiálja önmagát, a céljait, a misszióját és a stratégiáját.

BE: Civilként gyakran kerültem abba a helyzetbe, hogy bekopogtattam egy céghez egyszer-kétszer, aztán a harmadiknál legyintettem, hogy úgysem adnak semmit. Később már úgy gondoltam, és ma is ezt vallom már ebből a székből, hogy kitartónak kell lenni, főleg, ha megvan a kölcsönös érdeklődés, még ha nem is jutott el addig a dolog, hogy támogatás szülessen belőle, nem szabad elengedni egymás kezét. Volt, akivel sokáig kellett kerülgetni egymást, mire eljött a pillanat, hogy azt mondtuk: „Hű, hát velük csináljuk ezt meg, mert ebbe a projektbe tökéletesen illenek!” Kezdjünk el velük ezen az új dolgon gondolkodni, mert olyan elképesztő, becsületes kitartással képviselik az ügyüket. Nem mondtak le rólunk, elfogadták, ha éppen nem ez volt nálunk a prioritás és nem tudtuk őket támogatni, de újra eljöttek, és következetesen tartották az irányt.